2013. június 28., péntek

Minden szavát hallom - de hogy rakjam össze?

Nyelvtanulóim kérésére közzéteszek itt egy kis puskát az angol mondatszerkesztések megkönnyítésére. Igyekeztem a lehető legegyszerűbb, legátláthatóbb összefoglalót készíteni.

1. Legegyszerűbb mondatok
Angolul a felszólító mondatok összeállítása a legegyszerűbb. Nem kell hozzá más, csak az ige - azaz a cselekvés, amire felszólítunk.
Pl: Sit down. Stand up.

Ezt még színesíthetjük
- hellyel: Turn left. Turn right. Come here.
- tárggyal, ha van olyanja az igének: Ask the teacher. Help your mother.
- ezek kombinációjával. Ráadásul a PLEASE szót is hozzátehetjük, ha udvariasabban szeretnénk hangzani (bár erre a célra vannak elegánsabb kifejezési módok): Open the window please. Please repeat your name.

2. Kijelentő mondatok 
Ezek lehetnek állítók vagy tagadók. Minden kijelentő mondat ugyanarra a sémára épül az angol nyelvben. Ezt nagyon fontos szem előtt tartani! A magyarral ellentétben az angol nem használ végződéseket. Így csak a szórendből derül ki, hogy a kutya harapta meg a postást, vagy a postás harapta meg a kutyát.

Akkor sikerül jó mondatot írnunk, ha az alábbi kérdések sorrendjébe állítjuk a mondatba szánt szavakat:
KATT A KÉPRE A NAGYÍTÁSHOZ!

Azok számára, akik ötöst kaptak nyelvtanból ez így hangzik: ALANY - ÁLLÍTMÁNY - (TÁRGY (ha van) - HELYHATÁROZÓ - IDŐHATÁROZÓ.

A jelzőket azért hagytam ki, mert azokat bárhova állíthatjuk. Na jó, nem teljesen: hiszen az előtt a szó előtt szerepelnek, amit valamilyennek leírnak. Segítségükkel jobban körülírhatjuk, amiről beszélünk (és persze szép hosszúvá teszik a mondatainkat. Pl:
Young Mary has a little lamb in her tiny room since last Christmas.

És a tagadás? Nos, az angol mondatnak ez egyedül nem megy. A segédigék segítenek tagadni. Kivéve akkor, ha valakit vagy valamit jellemzünk, mert akkor a mondatban szereplő létigét tagadjuk:

KATT A KÉPRE A NAGYÍTÁSHOZ!
Az igealakok változása egy másik oktatás tárgya, most csak a mondatszerkesztés alapjaira szorítkozom.

3. Kérdő mondatok
A tagadók után már csak egy kis lépést kell tennünk, hogy kérdő mondatokat tudjunk alkotni. Ugyanis ezekhez is a segédigékre van szükségünk. Itt ezek helyzetét felcseréljük az alannyal és kész is:
KATT A KÉPRE A NAGYÍTÁSHOZ!






Ennyi az egész? Nagyjából igen. Legalábbis ez az alap, amit azért érdemes megtanulni, mert erre már tudsz építeni. Akár egy felhőkarcolót is ;)

Hagyok itt még néhány példát: bármikor előforduló hétköznapi párbeszédeket, amelyek egyszerű mondatokból állnak. Azért épp ezeket, hogy naponta tudjátok gyakorolni. Jó munkát ezek elemzéséhez és sok sikert a használatukhoz!

1.
A: May I use your bathroom?
B: Go ahead.

2.
A: I often travel to foreign countries.
B: Have you been to Australia?

3.
A: How do I get there?
B: Go straight on.

4.
A: I'd like to make a reservation but I can't do it online.
B: Why don't you ask a travel agent?

2013. június 27., csütörtök

Az időutazás folytatódik

Sokszor gondoljuk, hogy az angol nem tud annyi mindent kifejezni, mint a magyar nyelv.

Figyelmetekbe ajánlom a BBC nyelvtörténeti sorozatának második részét. Ebben azt mutatják be, hogyan gazdagodott az angol nyelv a francia uralom 300 éve alatt, miközben az uralkodó francia és az egyházi latin mellett az utolsó sorba kényszerült a saját hazájában. A francia szavakat az angol teljesen a maga képére formálta, és máig használja. És bár vannak angol-francia szinonimák, ezeknek a jelentésében mégiscsak vannak árnyalatnyi különbségek. Olyan árnyalatok, amik időnként sokat számítanak...

Sajnos a film már nem hozzáférhető ingyenesen, de minden nyelvtörténet iránt érdeklődő angoltanulónak kiváló befektetés.

2013. június 25., kedd

Annyira más! Annyira más?

Gyakran hallok egy-egy nyelvtani magyarázatnál vagy szójelentés megfejtésénél ilyen megjegyzéseket a tanulóktól: nahát, de fura egy nyelv!

800 éves már a legrégebbi írott magyar nyelvemlék, amit olvasva ma is értjük a szavakat. Ez az angollal közel sem így van. Az ő nyelvük sokat változott az évszázadok során. De vajon tényleg nem értenénk ma már az óangol nyelvet? Vagy csak annyira lenne más a maihoz képest, mint az ómagyar a modern magyarhoz képest? A változások tovább folynak, ahogy az angol világhódító nyelv lett, amit a Föld minden pontján használ mindenki - valamilyen formában.

Honnan jött ez a nyelv? És mire számíthat a jövőben? Miért és hogyan változott az idők folyamán?

Egy kis hallott szövegértési gyakorlat és érdekes néznivaló a témában a BBC dokumentumsorozata, melyben az angol nyelv történetét mutatja be. Tudom, az írott szöveget könnyebb megérteni. Az egyik epizódban feltűnik a rúnaírás is. Érdekes ott megállítani a felvételt és mellétenni egy magyar rovás ABC-t...

Engem leginkább az fogott meg ebben a filmben, hogy milyen alázatot jelenít meg az angol nyelv fennmaradásának története. A BBC sorozata, amelyet a készítők biztosan nemcsak az angol anyanyelvűeknek, hanem a nyelvüket tanulóknak is szántak, nem lenézéssel és felsőbbrendűségi érzéssel mutatja be a ma már az egész világon használt nyelvet. Arról beszél, mennyire segítette az angolt a fennmaradásban az, hogy megtanult együttélni a népét leigázókkal fizikailag és nyelvileg. Közben rengeteget tanult, átvett a nyelvükből, így gazdagodott. Mégpedig annyira, hogy ma már az egykori legyőzőktől honosított szavakat angolnak ismeri az egész világ. Mindamellett, hogy a nyelvet tanulókban is segít ezt a fajta alázatot és türelmet kialakítani, megfontolandó volna ezt a tanácsot esetleg a magyar szemléletbe is átültetni.

Kezdhetjük?

Ha fogyókúrára adjuk a fejünket, mindenki azt mondja: kezdd most, ne várj hétfőig, mert akkor sose lesz belőle semmi! Így van ez vajon a nyelvtanulással is?

Igen is, meg nem is.

Ha felnőttek vagyunk, vagy legalábbis már akkorák a suliban, hogy osztályozzák a tanulmányainkat, akkor mindenképp igen. Ne halogassuk a szavak megtanulását és a nyelvtan begyakorlását! Én például többször fogtam neki a német nyelv megtanulásának. Valameddig mindig eljutottam, aztán vagy az idő fogyott el sürgősebb feladatok miatt, vagy az épp aktuális tanárom nem tudott velem tovább foglalkozni. Beleszerettem a gyönyörűen dallamos olasz nyelvbe (van olyan, akit nem bűvöl el?). Node mégiscsak komoly ember volnék, mégse ugrálhatok egyik tanulástól a másikig, mikor még az elsőt se vittem végig! Így aztán sokáig azt se tudtam, hova kapjak, és csak görgettem magam előtt az egyre messzebbnek tűnő célokat a némettanulásban, míg közben az olaszba bele sem bírtam kezdeni. Egyszercsak fogtam magam, és mindkettővel foglalkozni kezdtem. Ahhoz már tudok eleget, hogy ne kelljen minden egyes nyelvtani elemet külön megértenem. Ez a két nyelv pedig különbözik annyira, hogy ne zavarják össze egymást a fejemben. Sajnos most sincs a hobbitanulásra több időm, mint korábban. viszont ha lassan is, de haladok és a nyelvekkel való foglalatosság a lelkiismeretemet is megnyugtatja.

Akkor miért mondom, hogy "nem is"?
Gyakran kérdezik tőlem fiatal szülők, hogy mikor kezdjék idegen nyelven tanítani a gyereküket. Ez a kérdés valójában ezt takarja: "Mikor vihetem már angoltanfolyamra a gyereket?" Ezt a kérdést örömmel fogadom, hiszen azt mutatja, a szülők jól tudják, hogy milyen fontos idegen nyelven beszélni. A válasz sokrétű, de a legfontosabb része: tudatosítani kell magunkban, hogy a gyerek nem tanulja a nyelvet. Ő az adott nyelven tanul. Mi a különbség? Annyi, mint
- szóról szóra fordítani egy szöveget vagy megérteni azt;
- nyelvtani táblázatokat magolni vagy használni a tanult nyelvtani szerkezeteket;
- szavakat megadott sorrendben egymás mellé tenni vagy szavakat mondani válaszul egy helyzetre.

Bizony, az utóbbi a célja a felnőtt, illetve a tudatosan tanulóknak is, ugyanakkor a kisgyerekek csak - vagy legalábbis elsősorban az utóbbi módon képesek elsajátítani a nyelvet. Az idegent és az anyanyelvüket is. És ez így jó, mert ezzel épp azt a szemléletet ültetjük a fejükbe, miszerint a nyelv arra való, hogy használjuk. Későbbi tanulmányaik során ráérnek még elmélyülni a már megismert és alkalmazott mondattípusok és kifejezések elemzésében.

Mindenkinek hasznára válna, ha így kezdene a nyelvtanuláshoz.
A szövegértéshez például rövid szövegeket keresne az interneten, amik idegen nyelven az őt érdeklő témáról szólnak, ezért könnyen megérti a lényegüket (az online szótárak vagy egy tanár segítségére lehet a megfelelő kulcsszavak megtalálásában).
Ezekből a szövegekből megismerne elég sok nyelvtani szerkezetet és szót, ami alapján az adott témában összeállíthat egyre hosszabb szövegeket. Ezeket tanár segítségével javítaná, finomítaná.
A szavakat pedig nem szótárból akarná megtanulni szó szerinti jelentéssel, hanem annak alapján, hogy mikor milyen helyzetben tudja majd őket használni.
Ezek a módszerek másoknak is bejöttek már.

Amikor szülőkkel beszélgetek annyi szoktam kérni, bármikor kezdi is gyermekük a nyelvtanulást, ne azt mondogassák, hogy tanulja a nyelvet, hanem azt: foglalkozik vele. Több középiskolástól hallottam már ilyen mondatot: 10 éve tanulok angolul, de még nem tudnék útbaigazítást kérni. Gondoljuk bele milyen nyomasztó érzés ez egy 16 évesnek, aki már felméri, hova lehetne jutni ennyi tanulással, de azt még nem látja át, hogy 6-10 éves kora között "csak" mondókáztak és játszottak angolul (vagy németül, több verzió nincs is...), majd felső tagozatban kezdték el a tanulást igazán, de középiskolában elölről kezdték, mondván, mindenki más szintet hozott általánosból...

All in all / Száz szónak is egy a vége (csak hogy egy példát mutassak arra, mennyi értelme volna a szó szerinti angol-magyar fordításnak :) ). MOSTANTÓL foglalkozzunk a nyelvvel!

2013. június 19., szerda

Mi kell még?

...mármint a szótanuláshoz? Ha már igazán, de tényleg minden nap foglalkozunk a nyelvvel: cikkeket és könyveket olvasunk, idegen nyelvű műsort nézünk a tévében, napi 10 szót megtanulunk - akkor még mi segítheti a szókincsük bővülését?

 Az előző bejegyzésben említett tesztelő oldal nemcsak gyűjti, hanem némileg elemzi is az adatokat. Ezekből négy következtetést olyan következtetést fogalmaz meg, amin érdemes elgondolkodni.

1. A jótanulók szókincse akár kétszerese is lehet az átlagnak. Azt ugyan nem fogalmazza meg, mit jelent jótanulónak lenni, illetve mi segíti az iskolai teljesítmény javítását. Nyilván köze van a sok olvasáshoz.

2. Az is számít, ha az ember aktívan vesz részt a nyelvórákon. A vizsgálatot végzők szerint azonban ez legfeljebb 50%-nyi szókincsnövekedést hozhat. Persze nem csoda, hogy erre következtetnek, hiszen kifejezetten az aktív szókincsre kérdeznek rá a tesztben.

3. A legfontosabb az aktív szókincs kialakításában az, mi minden iskolán, tanórán, kötelező anyagon kívüli tevékenységet végzünk az idegen nyelv segítségével. Akik a kötelező kereteken kívül is sokmindenre használják a nyelvtudásukat, több, mint kétszerannyi szót ismernek kevésbé aktív társaikhoz képest. Érthető, hiszen a kommunikáció során a beszélgetőpartnerünktől is sokat tanulunk, és saját tudásunkból is többet ásunk elő, mint egy szódolgozat során.

4. A legnagyobb aktív szókészlettel pedig azok rendelkeznek, akik külföldön éltek valamennyi ideig. Egy évet sem kell kinn tölteni ahhoz, hogy akár 10.000, igen: tízezer szavasra növekedjen a szókincsünk. Egy amerikai felnőtt átlagosan napi 0.85 szóval gazdagodik. Hasonló gyarapodásra számíthatnak azok, akik egy évnél hosszabb ideig tartózkodnak külföldön.

Lám, lám: egy jó nyelvtanár sokat tud segíteni magyarázataival és tanulási módszerek oktatásával, de a munka dandárját magunknak kell elvégezni.

2013. június 17., hétfő

Mennyi van a kincsesládádban?

Találtam egy érdekes oldalt, ahol minden angoltanuló felmérheti a szókincsét.Azon kívül, hogy saját szintünkről visszajelzést kapunk, még egy kutatáshoz is hozzájárulunk, ami azzal foglalkozik, ki mennyi szót használ és ismer az angol nyelvből. A kutatásban az anyanyelvi beszélők által szolgáltatott adatokat is figyelembe veszik, de a nem angol anyanyelvűek adatait külön elemzik. Ennek érdekében korunkra, nemzetiségünkre és előzetes tanulmányainkra vonatkozó általános adatokat is kérdeznek a teszt végén.

Jó tesztelést! És ne feledjük: csak akkor tudjuk meg, hogy állunk a szókincsünkkel, ha őszintén csak azokat a szavakat jelöljük meg, aminek biztosan ismerjük legalább egy jelentését.

2013. június 6., csütörtök

Tanulópénz - én fizetek!

Bizony! Hihetsz a szemednek! Tanítalak és még fizetek is érte.

Valóban: pénz kerül a zsebedbe attól, amit most mondok.

A tanulópénzt mindenért megfizetjük. Legkeményebben a nyelvtanulásért. A nyelvkönyveknek horrorisztikus ára van, nem beszélve a szótárakról. Ezek kifizetése után már nem is gondolunk arra, hogy IGAZI KÖNYVET vegyünk. Igen, igazi könyvet: amiben történet van, amiben valódi szöveg van (nem csupán a tanulók szintjéhez igazodó tenyésztett műszöveg). Félre ne érts, a nyelvkönyv hasznos, hiszen abból tanuljuk meg az alapokat. 

Ahhoz viszont, hogy használhassuk, és főleg, hogy élvezhessük a tudásunkat, valódi történetek kellenek. Persze ma már számos lehetőség van elektronikus olvasmányt szerezni vagy könyvtárból kölcsönözni. Nem a hagyományos olvasás romantikáját hiányolom ezekből. A nyelvet tanuló olvasónak szüksége van arra, hogy bármeddig magánál tarthasson egy könyvet, és jegyzetelhessen a margójára vagy kiszínezhesse benne a szavakat. Persze, ha lúd, legyen kövér - ha könyv, akkor meg legyen olyan, ami érdekel minket.

Na de mennyiért? Érdemes figyelemmel kísérni a könyvkereskedések honlapját. MINDIG van valahol akció! Leginkább MOST, az Ünnepi Könyvhét alkalmával. Ha szétnézel a könyvheti standokon vagy az áruházak polcain, most biztosan marad még pénz a zsebedben - akkor is, ha megveszed azt a nagyon érdekesnek tűnő kötetet, mégpedig eredeti nyelven.

2013. június 4., kedd

... sokra megy

A válasz helyes! A mondás eleje így hangzik: Sok kicsi ... Vajon tényleg sokra megy-e az ember a nyelvtanulásban a sok kicsivel?

A helyes válasz a második kérdésre: igen! Három a magyar igazság - segítek összegyűjteni hármat azokból a kicsikből, amikkel sokra lehet menni.

1. Minden napra egy mese
A mese lehet egy igazi mese, vagy egy rövid történet, vagy akár csak egy hír, amit angolul olvasunk el. Most akadtam erre az oldalra, ami remek lehetőséget kínál angolul tanulóknak: választhatunk egy számunkra érdekes hírt (elég sokféle témakör van az oldalon), amit 3 szinten is elolvashatunk. Ha a második vagy harmadik szintűt nem értjük pontosan, átfuthatjuk az első szintű változatot, ami segíti a szöveg megértését. Minden hírhez tartozik hanganyag, így a hallott szövegértést is tudjuk gyakorolni. Ez az oldal szórakoztató híreket gyűjt napi szinten. Ha inkább a nagyvilág fontosabb történéseiről olvasnánk angolul, viszont nem bánjuk, ha csak néhány naponta frissül az oldal, választhatjuk a BBC híreit, amiket kifejezetten a nyelvet tanulóknak állítottak össze, és feladatlapokkal egészítenek ki.

A nem angolul tanulók se csüggedjenek: válasszanak a tanult nyelven megjelenő napilapok internetes változatából! Ezeken is szokott lenni videó, ami a hang mellett a képpel is segíti a szövegértést. Íme egy magyar és egy nemzetközi gyűjtemény, ahonnan szemezgethetünk.

2. Többet ésszel!
Az embernek sokszor beletörik a bicskája a szótanulásba. Aztán amikor végre sikerül megjegyezni valamennyi szót, akkor meg a felidézés és a beszélgetésben történő használat nem megy. Ennek is a napi gyakorlás a nyitja. Időnként fellelkesülünk, hogy magunkba erőltessünk napi 10 szót, mert az havonta akár 300, évente 3650 lehet... De még így is "csak" maguknál a szavaknál tartunk.

Többet ésszel, mint erővel: gyakoroljunk lépten-nyomon, mégpedig épp azokat a kifejezéseket, amik naponta előfordulnak. Ez lehet házszám, rendszám, egyszerű beszélgetés (Jó napot! Hogy van? Kérek 10 deka párizsit.). Ha nincs kinek mondani, fordítsuk magunkban, amit hallunk. Máris használható nyelvtudásunk lesz, és még nagy időráfordításunkba sem kerül. Lomb Katónak bejött, nekünk miért ne menne?

3. A kevesebb több
Tényleg közhely, de vitathatatlanul igaz a nyelvtanulásban. Tegyük fel, hogy húzzuk a strigulákat a megtanult és bebiflázott nyelvtani szabályok mellé. Aztán egyszercsak kérnünk kell egy pohár vizet. A víz szót általában sokféle nyelven tudja az ember (water, Wasser, voda, l'eau, acqua - hogy csak egy párat soroljak a teljesség igénye nélkül). Ha a pohár szót nem is ismerjük és a ragozásról sincs fogalmunk, csak azt hajtogatjuk "Voda, voda!" (illetve nyilván az aodtt környezethez választjuk a megfelelőt), a körülöttünk állók érteni fogják, mit akarunk. Tehát bármilyen kevés szót tudunk is, használjuk bátran! Ez a "szabály" nemcsak a szomjúságra igaz, nézzünk csak a képen látható táblákra - az is pontosan érti a feliratot, aki egy kukkot sem tud angolul.

Itt visszakanyarodhatunk az első tanácshoz: a tudásunk használata ugyanis nemcsak a beszédre, hanem az olvasásra, szöveghallgatásra is érvényes. Megéri tehát a mindennapi gyakorlás, még ha csak kicsinek tűnik is. A nyelvtudás szerencsére úgy működik, hogy minél többet használjuk, annál több lesz belőle. Vigyázat! Az ellenkezője is igaz!