Gyakran hallok egy-egy nyelvtani magyarázatnál vagy szójelentés megfejtésénél ilyen megjegyzéseket a tanulóktól: nahát, de fura egy nyelv!
800 éves már a legrégebbi írott magyar nyelvemlék, amit olvasva ma is értjük a szavakat. Ez az angollal közel sem így van. Az ő nyelvük sokat változott az évszázadok során. De vajon tényleg nem értenénk ma már az óangol nyelvet? Vagy csak annyira lenne más a maihoz képest, mint az ómagyar a modern magyarhoz képest? A változások tovább folynak, ahogy az angol világhódító nyelv lett, amit a Föld minden pontján használ mindenki - valamilyen formában.
Honnan jött ez a nyelv? És mire számíthat a jövőben? Miért és hogyan változott az idők folyamán?
Egy kis hallott szövegértési gyakorlat és érdekes néznivaló a témában a BBC dokumentumsorozata, melyben az angol nyelv történetét mutatja be. Tudom, az írott szöveget könnyebb megérteni. Az egyik epizódban feltűnik a rúnaírás is. Érdekes ott megállítani a felvételt és mellétenni egy magyar rovás ABC-t...
Engem leginkább az fogott meg ebben a filmben, hogy milyen alázatot jelenít meg az angol nyelv fennmaradásának története. A BBC sorozata, amelyet a készítők biztosan nemcsak az angol anyanyelvűeknek, hanem a nyelvüket tanulóknak is szántak, nem lenézéssel és felsőbbrendűségi érzéssel mutatja be a ma már az egész világon használt nyelvet. Arról beszél, mennyire segítette az angolt a fennmaradásban az, hogy megtanult együttélni a népét leigázókkal fizikailag és nyelvileg. Közben rengeteget tanult, átvett a nyelvükből, így gazdagodott. Mégpedig annyira, hogy ma már az egykori legyőzőktől honosított szavakat angolnak ismeri az egész világ. Mindamellett, hogy a nyelvet tanulókban is segít ezt a fajta alázatot és türelmet kialakítani, megfontolandó volna ezt a tanácsot esetleg a magyar szemléletbe is átültetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése