Kezdhetjük?

Ha fogyókúrára adjuk a fejünket, mindenki azt mondja: kezdd most, ne várj hétfőig, mert akkor sose lesz belőle semmi! Így van ez vajon a nyelvtanulással is?

Igen is, meg nem is.

Ha felnőttek vagyunk, vagy legalábbis már akkorák a suliban, hogy osztályozzák a tanulmányainkat, akkor mindenképp igen. Ne halogassuk a szavak megtanulását és a nyelvtan begyakorlását! Én például többször fogtam neki a német nyelv megtanulásának. Valameddig mindig eljutottam, aztán vagy az idő fogyott el sürgősebb feladatok miatt, vagy az épp aktuális tanárom nem tudott velem tovább foglalkozni. Beleszerettem a gyönyörűen dallamos olasz nyelvbe (van olyan, akit nem bűvöl el?). Node mégiscsak komoly ember volnék, mégse ugrálhatok egyik tanulástól a másikig, mikor még az elsőt se vittem végig! Így aztán sokáig azt se tudtam, hova kapjak, és csak görgettem magam előtt az egyre messzebbnek tűnő célokat a némettanulásban, míg közben az olaszba bele sem bírtam kezdeni. Egyszercsak fogtam magam, és mindkettővel foglalkozni kezdtem. Ahhoz már tudok eleget, hogy ne kelljen minden egyes nyelvtani elemet külön megértenem. Ez a két nyelv pedig különbözik annyira, hogy ne zavarják össze egymást a fejemben. Sajnos most sincs a hobbitanulásra több időm, mint korábban. viszont ha lassan is, de haladok és a nyelvekkel való foglalatosság a lelkiismeretemet is megnyugtatja.

Akkor miért mondom, hogy "nem is"?
Gyakran kérdezik tőlem fiatal szülők, hogy mikor kezdjék idegen nyelven tanítani a gyereküket. Ez a kérdés valójában ezt takarja: "Mikor vihetem már angoltanfolyamra a gyereket?" Ezt a kérdést örömmel fogadom, hiszen azt mutatja, a szülők jól tudják, hogy milyen fontos idegen nyelven beszélni. A válasz sokrétű, de a legfontosabb része: tudatosítani kell magunkban, hogy a gyerek nem tanulja a nyelvet. Ő az adott nyelven tanul. Mi a különbség? Annyi, mint
- szóról szóra fordítani egy szöveget vagy megérteni azt;
- nyelvtani táblázatokat magolni vagy használni a tanult nyelvtani szerkezeteket;
- szavakat megadott sorrendben egymás mellé tenni vagy szavakat mondani válaszul egy helyzetre.

Bizony, az utóbbi a célja a felnőtt, illetve a tudatosan tanulóknak is, ugyanakkor a kisgyerekek csak - vagy legalábbis elsősorban az utóbbi módon képesek elsajátítani a nyelvet. Az idegent és az anyanyelvüket is. És ez így jó, mert ezzel épp azt a szemléletet ültetjük a fejükbe, miszerint a nyelv arra való, hogy használjuk. Későbbi tanulmányaik során ráérnek még elmélyülni a már megismert és alkalmazott mondattípusok és kifejezések elemzésében.

Mindenkinek hasznára válna, ha így kezdene a nyelvtanuláshoz.
A szövegértéshez például rövid szövegeket keresne az interneten, amik idegen nyelven az őt érdeklő témáról szólnak, ezért könnyen megérti a lényegüket (az online szótárak vagy egy tanár segítségére lehet a megfelelő kulcsszavak megtalálásában).
Ezekből a szövegekből megismerne elég sok nyelvtani szerkezetet és szót, ami alapján az adott témában összeállíthat egyre hosszabb szövegeket. Ezeket tanár segítségével javítaná, finomítaná.
A szavakat pedig nem szótárból akarná megtanulni szó szerinti jelentéssel, hanem annak alapján, hogy mikor milyen helyzetben tudja majd őket használni.
Ezek a módszerek másoknak is bejöttek már.

Amikor szülőkkel beszélgetek annyi szoktam kérni, bármikor kezdi is gyermekük a nyelvtanulást, ne azt mondogassák, hogy tanulja a nyelvet, hanem azt: foglalkozik vele. Több középiskolástól hallottam már ilyen mondatot: 10 éve tanulok angolul, de még nem tudnék útbaigazítást kérni. Gondoljuk bele milyen nyomasztó érzés ez egy 16 évesnek, aki már felméri, hova lehetne jutni ennyi tanulással, de azt még nem látja át, hogy 6-10 éves kora között "csak" mondókáztak és játszottak angolul (vagy németül, több verzió nincs is...), majd felső tagozatban kezdték el a tanulást igazán, de középiskolában elölről kezdték, mondván, mindenki más szintet hozott általánosból...

All in all / Száz szónak is egy a vége (csak hogy egy példát mutassak arra, mennyi értelme volna a szó szerinti angol-magyar fordításnak :) ). MOSTANTÓL foglalkozzunk a nyelvvel!