Manapság a szülők és az oktatási rendszer egyre többet hangsúlyozza, hogy a nyelvtanulást korán kell kezdeni, mégpedig a lehető legkorábban.
Manapság egyre több gyerek ül az iskolapadban, aki tanulási nehézségekkel küzd.
Manapság egyre több felnőtt mondja, mennyire szeretne megtanulni angolul, de nem megy. Biztos korán kellett volna kezdeni - mondják.
Itt visszaértünk az eredeti kiindulóponthoz. De tényleg, mi kell ahhoz, hogy valaki jól meg tudjon tanulni egy idegen nyelvet? Mondjuk az angolt, mert azt mindenhol tudni kell, azt mindenhol megértik, és tényleg nagyon különbözik a magyartól. Sok nehézséget okoz például, hogy egészen másképp mondjuk a szavakat a leírtakhoz képest, nem ragozunk, viszont kötöttebb a szórend. Ezek különösen óriási akadályokat jelentenek annak, aki az anyanyelvén sem boldogul.
Egyetértek azokkal, akik a korai nyelvtanulást szorgalmazzák. Szerintem azonban egyáltalán nem mindegy, mit csinálunk korai nyelvtanulás címén! A szavakat, az írás-olvasást és a nyelvtani szabályokat ráérünk akár felső tagozatos iskolásként tanítani, ha a gyerekek a nyelvtanuláshoz szükséges alapvető készségekkel már rendelkeznek. A következő interjú azt mutatja be, mik ezek az alapkészségek, és hogyan lehet ezeket elsajátítani.
Hamar Évával, a csepeli Zöldalma Egyesület aktív tagjával és egyik vezetőjével beszélgetek. Éva zenepedagógus, és évek óta dolgozunk együtt az Egyesületben a legkisebbek fejlesztése érdekében. Évi, kérlek, mesélj az Egyesületről és a Zöldalmaságról!
Annak idején kifejezetten
kulturális és közösségteremtő szándékkal jött létre
Csepelen a
Zöldalma Egyesület. Azért, hogy a kerületben élő pedagógusoknak gyümölcsöző fórum lehessen. És azért, hogy a fiatal családok kicsinyei számára
biztonságos szocializációs terep legyen a korai időszakban.
Ahogy telt az idő, gyűltek a tapasztalatok. Ami kezdetektől fontos volt, és azóta is hangsúlyos:
minden foglalkozásunknak szerves részét képezi egy kb. fél órás közös mondókázás-énekelgetés. Kiemelkedő figyelmet fordítunk arra, hogy ez
elsősorban a magyar népi mondókákból, ölbeli játékokból álljon. Ezen kívül kiváló magyar írók, költők gyerekek számára írt verseit, dalait, illetve kis számban európai népek gyerekdalait kínáljuk. A legkisebbek számára többféle csoportunk is van. (Ebből is látszik, hogy milyen sokoldalú és gazdag a magyar hagyomány.) Aki akar, csak a mondókákat ízlelgeti a
Mondókás klubban. A legparányibb emberkékkel a
Babusgató nyújt erre alkalmat. Akit vonzanak a hangszerek, a változatos dallamok, a
Zenélgetőben találja meg a hozzá illőt. Akinek a gyermeke már járni tud, sőt, megállíthatatlanul megy, annak a
Ficánkoló lesz a jó választás.
Az ovi előtti korosztály számára nagyon hasznos, ha
Zöldalmásként kezdi a társadalmi életet. Miért is? Mert
megtanulja anyanyelvünk ismertebb és kevésbé ismert kincseit. Mert
sokszor hallhatja, van ideje megtanulni. Mert a mondókák, dalok
nem csak betanulandó szövegek: külön kis játék tartozik mindhez. Ez a játék, ez a mini-dráma az, ami különösen kedvessé teszi a kicsik számára. Hiszen elég sok és izgalmas esemény van benne, mégis elég rövid ahhoz, hogy végig követni tudják. Mire gondolok? Nézzük a jól ismert
Ez elment vadászni-t. Mi történik? Felsoroljuk az ujjacskákat, majd egy kis csiklandozás a pici tenyérben, szaladgálás ujjainkkal körbe a kicsi nyakán, testén, hogy végül a jól ismert csiklandozással fejezzük be. Mindenkinek öröm: a baba tudja, mi következik, a felnőtt, ha akarja, gyorsabbra vagy épp lassabbra veszi a tempót - az ő jutalma a baba izgatott kacagása, öröme.
Foglalkozásaink klub-jellegűek, ami azt is jelenti, hogy a kiválasztott csoportba úgy kerül be az ember, hogy bérletet vált. Ez lényegesen olcsóbb, mint ha alkalmanként veszi a jegyet. (Bérleteink negyedéves bérletek, a bónusz alkalmakkal együtt kb. 10-12 foglalkozást lehet velük látogatni.)
Klubjainkat többnyire úgy alakítjuk, hogy az aktív, csoportos, körbeülős, vezetett foglalkozáson felül bőven maradjon idő a többi fontos dologra:
- a közös, önfeledt játékra,
- a szülők számára eszmecserére, kötetlen beszélgetésre,
- közös tízóraira, (ahol persze szintén lehet tanulni egymástól: kicsik az evésben, nagyok a sütés-főzés, gyerekétkeztetés terén)
- közös kézműveskedésre,
- és a közös elpakolásra.
Néhány klubunk bábos mesével ér véget. Itt azt is lehet tanulgatni, hogy bizony ki kell várni a végét, addig anya ölében ülünk, és igen, a végén tényleg mindenki megnézheti, megfoghatja a "mesehősöket".
Miben látjátok, tapasztaljátok a korán kezdett mondókázás és társas élet hatását a beszéd fejlődésére?
A közösség szükségszerűen hozza magával a kommunikációt. Az, hogy melyik gyerek milyen ütemben tanul meg beszélni, valószínűleg nagymértékben genetikailag is meghatározott. Egy olyan
gyerek, akihez sokat, figyelmesen beszélnek, akit meg is hallgatnak, nagy valószínűséggel ki tudja hozni magából a maximumot. Lehet, hogy később kezd el beszélni, mint az átlag, de
nagyszerű szókincse lesz! És nagy valószínűséggel
lesznek barátai.
A korai zenei és mozgásfejlesztés miként segíti a nyelvi fejlődést?
Az agykutatók sokat vizsgálták-vizsgálják ezt a kérdést. Arra jutottak, hogy az agyunk megfelelő barázdáltságához
szükség van elegendő, megfelelő mozgásra. No meg
megfelelő művészeti nevelésre, és itt nem győzik
a zene fejlesztő hatását hangsúlyozni.
A nyelvünk apró szerv, nagyon pontos, pici mozdulatok kellenek ahhoz, hogy a megfelelő hangot tudjuk megszólaltatni.
Az agyunk úgy van "bekötve", hogy akkor mennek jól az apró, finom mozdulatok, ha sokat gyakoroltuk nagyban.
A dramatizált, tehát mozgással is kísért mondókák, énekek mind-mind stimulálják a központi idegrendszert, ezáltal is fejlesztenek. A
mozdulatok sokfélesége segít, hogy árnyaltabban tudja érzékelni, később pedig kifejezni magát: hiszen máshogyan hat egy dögönyözés, egy simogatás, egy csiklandozás, höcögtetés… És még mennyi mozgásformát hordoznak ezek a rövid kis kultúrkincseink!
De a kötetlen játék idején is van bőven mód a mozgásra. A kicsik sokszor pontosan tudják, milyen mozdulatra van szükségük, mi fejleszti őket akkor és ott a legjobban. (Persze nem szabad megfeledkeznünk az eltérő fejlődésű gyerekekről sem. Ők vagy előrébb, vagy hátrébb tartanak a korosztályuknál, ami nem baj, de mindenképpen figyelmet érdemel - és sokszor segítséget. Igen, azok is, akik előrébb vannak!)
A zene szerepe életünkben teljességgel felbecsülhetetlen.
Minden ember reagál a zenére. Az életünknek olyan fontos alapeleme, mint a levegő és az étel. És akkor már legyen tiszta az a levegő, tápláló az étel! Zene nélkül nem lehet élni. Az közismert, hogy az
érzelmeink kifejezésére mennyire alkalmas. De véleményem szerint az élet teljességének megéléséhez ez az egyik legalkalmasabb eszköz.
A zene: mozgás, rezgés, harmónia, közösség.
A hangszerek megismerése, a kicsi hangszereken való játék közelebb lehetőséget biztosít a gyerekek számára, hogy még igazabb önmaguk lehessenek. De az ének is: ahogy ő maga bánik a hangjával, vagy amikor édesanya csodálatos, szívet simogató hangját hallja. És ehhez nem kell, hogy abszolút értelemben jó hangú legyen valaki. Csúnyának tartod a hangodat? A kicsinyed fülében ez az égi muzsika. És ne sajnáld őt, mert
ez igazabb élmény, mint a vadidegen emberek szép hangja.
Anya hangja olyan, mint anya keze: ugyanúgy tud simogatni is! Nagyon igyekszem biztatni az édesanyákat, hogy ezt a simogató jelenlétet biztosítsák a gyerekük számára! Aki önbizalomhiány miatt nem mer énekelni, üzenem: az ő hangja a legszebb hang! A kicsinye szívében biztosan.
Mi a szerepe ebben annak, hogy a mamák is jelen vannak a foglalkozásokon?
Biztonságot jelentenek. Azt jelentik a gyerekeknek: „nem kell félni, anyával biztonságban vagyok”. Ez a korosztály többnyire még nem érett a beszoktatásra. Nem szoktatjuk el őket a mamától, csak
hozzászoktatjuk a társas élethez, egy sajátos, biztonságot adó rendhez.
Vannak visszatérő klubtagok? Miért érzik jól magukat a foglalkozásokon az anyukák?
Ez egy nagyon szívmelengető kérdés. Igen. Vannak visszatérők, sőt, olyanokról is tudok, akik azért vállaltak még gyereket, mert
társaságot találtak klubjainkban, így nem gyötörte őket a gyes-depresszió. (Vannak, akiknek nagyon nehéz, hogy a babás évekre kiszakadnak korábbi életükből, elbizonytalanodnak önmagukban, összezavarodnak új és régi szerepeik egyeztetésében. Nekik különösen sokat adhatnak klubjaink.)
Különlegességünk még
az anyukák számára, hogy
lehetőséget nyújtunk arra, hogy szaktudásukkal gazdagítsák a klub, a csoport többi tagját. Legjobb csoportjainkban több anyuka is aktív szerepet vállal. Nagyon kedves terület a kézműves. Igazából különleges tudást nem is igényel, mégis sokat adhat egy-egy jól kitalált ötlet: termésekből, háztartási kacatokból kedves játékok vagy éppen szép díszek készülnek.
Klubtagjaink között időnként vannak pedagógusok. Ők a foglalkozások előkészítését, időnként megtartását is át tudják vállalni. Vagy éppen szép meséket hoznak, mondanak. Szoktuk biztatni az anyukákat, hogy vállaljanak szerepet. Azt tapasztaltuk, hogy aki ezt vállalja, később, mikor újra munkát vállal, könnyebben veszi az akadályokat.
Sokat hallani arról, milyen
fontos a kicsik számára, hogy kialakuljon egy biztonságos kötődés közte és azt őt gondozó szülő között. Kevesebb szó esik arról, hogy
ez mennyire fontos az anyának magának is. Könnyebb kötődni egy gyerekhez, akivel az elején sikerült egy oldott, biztonságos kapcsolatot kialakítani.
Ehhez a jó kapcsolathoz próbálunk mi is segítséget nyújtani. Minden közös program jó, de ha ennyire
testközelből, mégis kiszámíthatóan, szeretettel közelítek csemeténkhez, ezzel a saját testének örömteli megismerésében is támogatom. Meg az anyanyelv tanulásában. Az anyanyelvnek ritmusa van, hangzókészlete van, ezeket lehet ízlelgetni, kóstolgatni...
Különbözőek vagyunk mi, szülők, és a gyermekeink is azok. Érdemes körülnézni, tájékozódni, hol érzi magát legjobban a család. Kinőttek a gyerekek ebből a korból, de mégis szeretne hozzánk csatlakozni valaki? Ehhez remek lehetőség a
Karikázó, a
táncház, vagy a
Zenede!
Köszönöm, Évi! Mi találkozunk is a legközelebbi Zöldalmás táncházban, és a Zenede táborban, ahol az egész családunk részt vesz.
