And what do you think?

I could have used symbols... However, this way I can show you my daily life. Besides, some of you were also curious about my flat (which is really friendly ;) ). So here you go:

A Te gyerekeid mikor kezdték?

- ezt a kérdést gyakran szoktam nyelvtanárként kapni. Valamint még azt is kérdezik tőlem, hogy szoktam-e a gyerekeimmel angolul beszélni. A válaszhoz ennek a cikknek a kapcsán hadd osszam meg tapasztalataimat és sok más, tudományos forrásból származó tudásomat.

Amikor én még kislány voltam... nekünk még az orosz volt a kötelező nyelv, amit az általános iskola ötödik osztályában, azaz 11-12 éves korunkban kezdtünk tanulni. Illetve kezdték tanítani. Az ok, amiért a korosztályomba tartozók (és a korábban születettek) többsége nem tanulta meg a nyelvet nem a késői kezdetben keresendő. Nem a cirill betűkkel vagy a sok nyelvtani esettel vagy a magyartól eltérő hangsúlyozással gyűlt meg a bajunk. Egyszerűen senki nem volt hajlandó megtanulni a nyelvet. Ezzel fejeztük ki saját indíttatásból vagy a szüleink befolyására a politikai ellenállásunkat.

14 éves koromban nyílt először lehetőségem arra, hogy angol nyelvtanfolyamra menjek. Hetente egyszer volt óránk egy magyar anyanyelvű tanárral. Óriási vívmány volt, hogy külföldi tankönyvből tanulhattunk, amit igazi angol ember írt (a Project English volt az, nagyon szerettem tanulni belőle). Az említett cikk szerint így vajmi kevés esélyem lehetett volna megtanulni a nyelvet. Jelentem: elsőre felvettek az egyetem angol szakára, amit sikeresen el is végeztem (a diplomámban négyes az érdemjegy), és azóta is boldogan élek abból, hogy tudok angolul. Büszkén mesélem, hogy a helyi iskolában én tartom az anyanyelvi angolórákat. Nem azért, mert az iskola nem tud idehozni egy Angliában született angolt. Hanem azért, mert Angliában született angolok elismeréssel beszélnek a nyelvtudásomról, és nem hiszik el, hogy még sosem voltam az országukban, és ezt mégsem lehet érzékelni a kiejtésemen.

Hol van már a tavalyi hó! Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Ma már az én gyerekeim járnak általános iskolába, ahol még választhattak is, hogy németül vagy angolul szeretnének-e tanulni. A kisfiam még "csak" negyedikesként, a kislányom viszont már elsősként elkezdhette a nyelvtanulást az iskolában. Nagy változás ez! Vagy mégsem? Hetente egyszer tanultak egy magyar anyanyelvű tanárral, magyar szerzők által írt tankönyvből.

Hol tartunk? Mindkét gyerekem három évig ült németórákon az iskolában. Az élet úgy hozta, hogy az új iskolaévet Ausztriában kellett kezdeniük. Annak, amit hallanak kb. a felét értik, válaszolni leginkább kézzel-lábbal tudnak. 3 év nyelvórái után. Pedig a nyelvkönyv, CD, munkafüzet, kiegészítő feladatok akkor sem voltak ingyen, sőt, olyan iskolába jártak Budapesten, ahol tandíjat is fizettünk (még akkor is, ha ezt nem így hívták).

Szegény gyerekekkel miért nem beszélt otthon a nyelvtanár anyjuk idegen nyelven? Mert a nyelvtanár anyjuk anyanyelve a magyar. Ezen a nyelven tud mondókákat, ringatókat, esti meséket, dúdolókat és höcögtetőket úgy elmondani, hogy közben a gyerekei szemébe nézzen, és mindketten élvezzék. Ezen a nyelven tudja úgy becézgetni a gyerekeit, hogy azok feloldódjanak és boldogak legyenek az anyai szeretet melegétől. Ezen a nyelven tudja leszidni őket a rendetlen szobájuk közepén úgy, hogy a gyerekei azonnal rendet csináljanak és bocsánatot kérjenek azért, hogy anyát megszomorították.

A kislányom 3 évig, a kisfiam 6 évig az anyanyelvén tanult az iskolában. Így sajátították el az íráshoz a betűkerekítés mesterfogásait, az olvasott szöveg megértéséhez a betűk hangokká formálását, a matekórán a megoldásmenetek logikáját, a környezetórán a teremtett világ szépségének csodálatát, az énekórákon a dallamok és a ritmus élvezetét és megértését.

Nem, nem szenvednek az idegen nyelvű környezetben. Hiszen az anyanyelvükön minden alapot megkaptak ahhoz, hogy az új kihívásokat értelmezni tudják, és meg tudjanak ezeknek felelni. Már minimális nyelvtudással is, és látványosan gyarapodóval is. Mik ezek az alapok? A szülői szeretet mellett azok az alapkészségek, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy például nyelvet tudjanak tanulni. Bármilyen életkorban.

Kezdjük korán! De hogyan?

Manapság a szülők és az oktatási rendszer egyre többet hangsúlyozza, hogy a nyelvtanulást korán kell kezdeni, mégpedig a lehető legkorábban.

Manapság egyre több gyerek ül az iskolapadban, aki tanulási nehézségekkel küzd.

Manapság egyre több felnőtt mondja, mennyire szeretne megtanulni angolul, de nem megy. Biztos korán kellett volna kezdeni - mondják. 

Itt visszaértünk az eredeti kiindulóponthoz. De tényleg, mi kell ahhoz, hogy valaki jól meg tudjon tanulni egy idegen nyelvet? Mondjuk az angolt, mert azt mindenhol tudni kell, azt mindenhol megértik, és tényleg nagyon különbözik a magyartól. Sok nehézséget okoz például, hogy egészen másképp mondjuk a szavakat a leírtakhoz képest, nem ragozunk, viszont kötöttebb a szórend. Ezek különösen óriási akadályokat jelentenek annak, aki az anyanyelvén sem boldogul.

Egyetértek azokkal, akik a korai nyelvtanulást szorgalmazzák. Szerintem azonban egyáltalán nem mindegy, mit csinálunk korai nyelvtanulás címén! A szavakat, az írás-olvasást és a nyelvtani szabályokat ráérünk akár felső tagozatos iskolásként tanítani, ha a gyerekek a nyelvtanuláshoz szükséges alapvető készségekkel már rendelkeznek. A következő interjú azt mutatja be, mik ezek az alapkészségek, és hogyan lehet ezeket elsajátítani. 

Hamar Évával, a csepeli Zöldalma Egyesület aktív tagjával és egyik vezetőjével beszélgetek. Éva zenepedagógus, és évek óta dolgozunk együtt az Egyesületben a legkisebbek fejlesztése érdekében. Évi, kérlek, mesélj az Egyesületről és a Zöldalmaságról!

Annak idején kifejezetten kulturális és közösségteremtő szándékkal jött létre Csepelen a Zöldalma Egyesület. Azért, hogy a kerületben élő pedagógusoknak gyümölcsöző fórum lehessen. És azért, hogy a fiatal családok kicsinyei számára biztonságos szocializációs terep legyen a korai időszakban.

Ahogy telt az idő, gyűltek a tapasztalatok. Ami kezdetektől fontos volt, és azóta is hangsúlyos: minden foglalkozásunknak szerves részét képezi egy kb. fél órás közös mondókázás-énekelgetés. Kiemelkedő figyelmet fordítunk arra, hogy ez elsősorban a magyar népi mondókákból, ölbeli játékokból álljon. Ezen kívül kiváló magyar írók, költők gyerekek számára írt verseit, dalait, illetve kis számban európai népek gyerekdalait kínáljuk. A legkisebbek számára többféle csoportunk is van. (Ebből is látszik, hogy milyen sokoldalú és gazdag a magyar hagyomány.) Aki akar, csak a mondókákat ízlelgeti a Mondókás klubban. A legparányibb emberkékkel a Babusgató nyújt erre alkalmat.  Akit vonzanak a hangszerek, a változatos dallamok, a Zenélgetőben találja meg a hozzá illőt. Akinek a gyermeke már járni tud, sőt, megállíthatatlanul megy, annak a Ficánkoló lesz a jó választás.

Az ovi előtti korosztály számára nagyon hasznos, ha Zöldalmásként kezdi a társadalmi életet. Miért is? Mert megtanulja anyanyelvünk ismertebb és kevésbé ismert kincseit. Mert sokszor hallhatja, van ideje megtanulni. Mert a mondókák, dalok nem csak betanulandó szövegek: külön kis játék tartozik mindhez. Ez a játék, ez a mini-dráma az, ami különösen kedvessé teszi a kicsik számára. Hiszen elég sok és izgalmas esemény van benne, mégis elég rövid ahhoz, hogy végig követni tudják. Mire gondolok? Nézzük a jól ismert Ez elment vadászni-t. Mi történik? Felsoroljuk az ujjacskákat, majd egy kis csiklandozás a pici tenyérben, szaladgálás ujjainkkal körbe a kicsi nyakán, testén, hogy végül a jól ismert csiklandozással fejezzük be. Mindenkinek öröm: a baba tudja, mi következik, a felnőtt, ha akarja, gyorsabbra vagy épp lassabbra veszi a tempót - az ő jutalma a baba izgatott kacagása, öröme.

Foglalkozásaink klub-jellegűek, ami azt is jelenti, hogy a kiválasztott csoportba úgy kerül be az ember, hogy bérletet vált. Ez lényegesen olcsóbb, mint ha alkalmanként veszi a jegyet. (Bérleteink negyedéves bérletek, a bónusz alkalmakkal együtt kb. 10-12 foglalkozást lehet velük látogatni.)

Klubjainkat többnyire úgy alakítjuk, hogy az aktív, csoportos, körbeülős, vezetett foglalkozáson felül bőven maradjon idő a többi fontos dologra:
- a közös, önfeledt játékra,
- a szülők számára eszmecserére, kötetlen beszélgetésre,
- közös tízóraira, (ahol persze szintén lehet tanulni egymástól: kicsik az evésben, nagyok a sütés-főzés, gyerekétkeztetés terén)
- közös kézműveskedésre,
- és a közös elpakolásra.

Néhány klubunk bábos mesével ér véget. Itt azt is lehet tanulgatni, hogy bizony ki kell várni a végét, addig anya ölében ülünk, és igen, a végén tényleg mindenki megnézheti, megfoghatja a "mesehősöket".

Miben látjátok, tapasztaljátok a korán kezdett mondókázás és társas élet hatását a beszéd fejlődésére?

A közösség szükségszerűen hozza magával a kommunikációt. Az, hogy melyik gyerek milyen ütemben tanul meg beszélni, valószínűleg nagymértékben genetikailag is meghatározott. Egy olyan gyerek, akihez sokat, figyelmesen beszélnek, akit meg is hallgatnak, nagy valószínűséggel ki tudja hozni magából a maximumot. Lehet, hogy később kezd el beszélni, mint az átlag, de nagyszerű szókincse lesz! És nagy valószínűséggel lesznek barátai.

A korai zenei és mozgásfejlesztés miként segíti a nyelvi fejlődést? 

Az agykutatók sokat vizsgálták-vizsgálják ezt a kérdést. Arra jutottak, hogy az agyunk megfelelő barázdáltságához szükség van elegendő, megfelelő mozgásra. No meg megfelelő művészeti nevelésre, és itt nem győzik a zene fejlesztő hatását hangsúlyozni. A nyelvünk apró szerv, nagyon pontos, pici mozdulatok kellenek ahhoz, hogy a megfelelő hangot tudjuk megszólaltatni. Az agyunk úgy van "bekötve", hogy akkor mennek jól az apró, finom mozdulatok, ha sokat gyakoroltuk nagyban.
A dramatizált, tehát mozgással is kísért mondókák, énekek mind-mind stimulálják a központi idegrendszert, ezáltal is fejlesztenek. A mozdulatok sokfélesége segít, hogy árnyaltabban tudja érzékelni, később pedig kifejezni magát: hiszen máshogyan hat egy dögönyözés, egy simogatás, egy csiklandozás, höcögtetés… És még mennyi mozgásformát hordoznak ezek a rövid kis kultúrkincseink!

De a kötetlen játék idején is van bőven mód a mozgásra. A kicsik sokszor pontosan tudják, milyen mozdulatra van szükségük, mi fejleszti őket akkor és ott a legjobban. (Persze nem szabad megfeledkeznünk az eltérő fejlődésű gyerekekről sem. Ők vagy előrébb, vagy hátrébb tartanak a korosztályuknál, ami nem baj, de mindenképpen figyelmet érdemel - és sokszor segítséget. Igen, azok is, akik előrébb vannak!)

A zene szerepe életünkben teljességgel felbecsülhetetlen. Minden ember reagál a zenére. Az életünknek olyan fontos alapeleme, mint a levegő és az étel. És akkor már legyen tiszta az a levegő, tápláló az étel! Zene nélkül nem lehet élni. Az közismert, hogy az érzelmeink kifejezésére mennyire alkalmas. De véleményem szerint az élet teljességének megéléséhez ez az egyik legalkalmasabb eszköz. A zene: mozgás, rezgés, harmónia, közösség.

A hangszerek megismerése, a kicsi hangszereken való játék közelebb lehetőséget biztosít a gyerekek számára, hogy még igazabb önmaguk lehessenek. De az ének is: ahogy ő maga bánik a hangjával, vagy amikor édesanya csodálatos, szívet simogató hangját hallja. És ehhez nem kell, hogy abszolút értelemben jó hangú legyen valaki. Csúnyának tartod a hangodat? A kicsinyed fülében ez az égi muzsika. És ne sajnáld őt, mert ez igazabb élmény, mint a vadidegen emberek szép hangja. Anya hangja olyan, mint anya keze: ugyanúgy tud simogatni is! Nagyon igyekszem biztatni az édesanyákat, hogy ezt a simogató jelenlétet biztosítsák a gyerekük számára! Aki önbizalomhiány miatt nem mer énekelni, üzenem: az ő hangja a legszebb hang! A kicsinye szívében biztosan.

Mi a szerepe ebben annak, hogy a mamák is jelen vannak a foglalkozásokon?

 Biztonságot jelentenek. Azt jelentik a gyerekeknek: „nem kell félni, anyával biztonságban vagyok”. Ez a korosztály többnyire még nem érett a beszoktatásra. Nem szoktatjuk el őket a mamától, csak hozzászoktatjuk a társas élethez, egy sajátos, biztonságot adó rendhez.

Vannak visszatérő klubtagok? Miért érzik jól magukat a foglalkozásokon az anyukák? 

Ez egy nagyon szívmelengető kérdés. Igen. Vannak visszatérők, sőt, olyanokról is tudok, akik azért vállaltak még gyereket, mert társaságot találtak klubjainkban, így nem gyötörte őket a gyes-depresszió. (Vannak, akiknek nagyon nehéz, hogy a babás évekre kiszakadnak korábbi életükből, elbizonytalanodnak önmagukban, összezavarodnak új és régi szerepeik egyeztetésében. Nekik különösen sokat adhatnak klubjaink.)

Különlegességünk még az anyukák számára, hogy lehetőséget nyújtunk arra, hogy szaktudásukkal gazdagítsák a klub, a csoport többi tagját. Legjobb csoportjainkban több anyuka is aktív szerepet vállal. Nagyon kedves terület a kézműves. Igazából különleges tudást nem is igényel, mégis sokat adhat egy-egy jól kitalált ötlet: termésekből, háztartási kacatokból kedves játékok vagy éppen szép díszek készülnek.

Klubtagjaink között időnként vannak pedagógusok. Ők a foglalkozások előkészítését, időnként megtartását is át tudják vállalni. Vagy éppen szép meséket hoznak, mondanak. Szoktuk biztatni az anyukákat, hogy vállaljanak szerepet. Azt tapasztaltuk, hogy aki ezt vállalja, később, mikor újra munkát vállal, könnyebben veszi az akadályokat.

Sokat hallani arról, milyen fontos a kicsik számára, hogy kialakuljon egy biztonságos kötődés közte és azt őt gondozó szülő között. Kevesebb szó esik arról, hogy ez mennyire fontos az anyának magának is. Könnyebb kötődni egy gyerekhez, akivel az elején sikerült egy oldott, biztonságos kapcsolatot kialakítani. Ehhez a jó kapcsolathoz próbálunk mi is segítséget nyújtani. Minden közös program jó, de ha ennyire testközelből, mégis kiszámíthatóan, szeretettel közelítek csemeténkhez, ezzel a saját testének örömteli megismerésében is támogatom. Meg az anyanyelv tanulásában. Az anyanyelvnek ritmusa van, hangzókészlete van, ezeket lehet ízlelgetni, kóstolgatni...

Különbözőek vagyunk mi, szülők, és a gyermekeink is azok. Érdemes körülnézni, tájékozódni, hol érzi magát legjobban a család. Kinőttek a gyerekek ebből a korból, de mégis szeretne hozzánk csatlakozni valaki? Ehhez remek lehetőség a Karikázó, a táncház, vagy a Zenede!

Köszönöm, Évi! Mi találkozunk is a legközelebbi Zöldalmás táncházban, és a Zenede táborban, ahol az egész családunk részt vesz.

A sikeres nyelvtanulás titka – egy elfoglalt csepeli anyukától

De sokszor hallom, hogy nincs időtök, nincs energiátok a nyelvtanulásra! Bemutatom Nektek Brigi történetét. Tavaly ő volt az egyik legsikeresebb diákom. Főállásban a tavalyi legfontosabb támogatónk, a nemzetközi hírnevű Bmax Kft munkatársa.

Brigi kétgyerekes anyuka, Csepelen él és dolgozik. Amikor épp nem a munkahelyén van, akkor a gyerekeket látja el, a szülői munkaközösség feladatait végzi, vagy pluszmunkával igyekszik megélhetését biztosítani. Brigi, hogyan szántad rá magad a nyelvtanulásra?

A munkám során kifejezetten nem szükséges számomra az idegen nyelv ismerete, de mivel a cég, ahol dolgozom a családunké, így az én munkám sem csak a hagyományos értelemben vett könyvelési és pénzügyi munka.  A Bmax Kft egy igazi családi vállalkozás, hegesztőgépek gyártásával foglalkozik. A cég 24 éve alakult, de korábban már a házunk pincéjében kialakított műhelyben „bedolgozóként” is hegesztőgépek gyártásával foglalkozott édesapám. Már a kezdetekben is dolgoztak a szüleim külföldi megrendelőknek, de jelenleg is a gyártás nagy része külföldi piacokra irányul, így a mindennapos ügyek intézéséhez szükséges az alapszintű nyelvismeret. A másik hajtó erő pedig nálam is az volt a nyelvtanulásban, hogy a diplomám megszerzésének feltétele volt a sikeres nyelvvizsga.

Na jó, de hogyan találtál a nyelvgyakorlásra időt és energiát?

Nehezen kezdtem bele a tanulásba, mert igazából a munkám végzéséhez szükséges képesítésekkel rendelkezem, a Főiskola pedig nem szabott meg egy dátumot, időtartamot, ameddig be kell mutassam a bizonyítványom. Viszont két gyermek édesanyjaként a gyerekek angol leckéjét folyamatosan követve, segítve őket a leckéikben még inkább megfogalmazódott bennem, hogy na most el kell kezdjem újra az aktív tanulást.  Nikit rég óta ismerem, hiszen ő volt a cégünk segítségére szeptemberben az esseni hegesztéstechnikai világkiállításon is és korábban tanultam is vele egy-két hónapon keresztül angolul. Nehéz volt a kezdet, de Niki töretlen lelkesedése, öröme az apró sikereimnek mindig átlendített a holtponton. Mert holtpont volt nem is egy, hiszen család és munka mellett nem könnyű a tanulás. De mikor én is éreztem, hogy értem és nem fordítom, amit Niki mond nekem, teljesen meglepődtem. A nyelvtanulásnak ezt az élményét korábban sosem értem el és ez szárnyakat adott. A nyelvvizsgától tartottam természetesen, de a vártnál könnyebb volt, de hiszen Niki mondta is, hogy mindent tudok, amit tudnom kell. 

Tudod, Brigi, büszke vagyok Rád: mert nem hagytad abba a nyelvvel való foglalkozást a bizonyítvány átvételekor, és már könyvolvasásra is mertél vállalkozni, sőt örömöd leled benne. Mi változott a felkészülés és a vizsga óta Benned, a nyelvtanulással kapcsolatos hozzáállásodban?

A nyelvvizsga után természetes volt számomra, hogy nem hagyom abba a tanulást, hiszen nagyon sok dolog vár még rám az angol nyelvben, amit szeretnék megérteni, vagy elmondani. Kaptam egy angol regényt, először beleolvastam és letettem, hiszen nem értettem teljes egészében. De Niki csak bíztatott, hogy olvassak sokat, hallgassak sok angol szöveget, mert így is lehet tanulni. Őszintén szólva ezt nem hittem el, de újra belekezdtem a könyvbe és rájöttem, hogy bár tényleg nem értek benne minden szót, sőt van, hogy egész mondatokat sem, de idővel mégis rájövök, miről szól az éppen olvasott rész és ez határtalan jó érzés volt. Vagy ha nem jöttem rá, akkor újra olvastam többször is részeket a könyvből és az segített.  Legalább ilyen motiváló volt és ma is az számomra, hogy Niki minden apró eredményemnek őszintén és szívből örül velem együtt. Így az első angol regényem után igyekszem folytatni és tovább fejleszteni a tudásomat. 

Tényleg nem gondoltam, hogy a nyelvtanulást nem csak feladatnak lehet megélni, de nekem ez Nikivel sikerült és nagyon örülök, hogy együtt tanulunk tovább.