Határozott és/vagy határozatlan

A nyelvtanulással úgy van az ember, mint a fogyókúrával: mindig elhatározza, hogy majd jövő hétfőtől, de valahogy mindig közbejön valami, és oda a határozottság.

Pedig már olyan ciki, hogy nem jönnek rám a ruháim.
Pedig már nem is ízlik a péksütemény.
Pedig már olyan nehezen megyek föl a lépcsőn.

Ezek az angolok is időnként határozottak, időnként határozottan határozatlanok. Íme néhány példa (Figyelem! Névelőket és some/any használatot tanulmányozók számára példákat tartalmazhat!)

Naponta rácsodálkozom, milyen csodás eszköz a nyelv arra, hogy kifejezze az ember érzéseit, gondolatait. Ezt nem csupán a szavakkal teszi, hanem a nyelvtannal is. Hiszen mi magunk is pont ilyen határozottak vagy határozatlanok vagyunk néha, igaz?

Ismerősek ezek a gondolatok?:

• Mindjárt tanulok, csak még előbb ...
• Most még nem mondom ezt angolul, majd legközelebb, ha ...
• Ezt már tanultam, csak nem jut eszembe, de végülis megértenek enélkül ...

Persze tudom, sőt, magamon is tapasztalom, hogy a legeltökéltebb nyelvtanulót is eltérítik a napi megélhetés és életvezetés feladatai.

Most lássuk a kifogásokat nyelvtanári szemszögből:

• Tanulj MOST, legalább egy kicsit - utána legalább sikerélménnyel állsz neki a másik feladatodnak.
• Most próbáld meg az EDDIG TANULT SZAVAKKAL megfogalmazni a gondolataidat - így azok legközelebb könnyebben jutnak eszedbe.
• Ha már foglalkozol a nyelvvel, akkor BŐVÍTSD a tudásod - sosem tudhatod, mikor lesz rá szükséged, és legalább az agyadat is fényezi.

Persze, azért van, amit el kell határozni. Nem árt AKARNI, hogy kimozdulj a holtpontról. Mi a holtpont? Például:

• amikor hatodszorra is ugyanazt a nyelvkönyvet kezded elölről, és a 3. lecke után megint abbahagyod,
• amikor az általános iskolás gyereked többet tud, mint te
• amikor étvizedes nyelvtanulás után még mindig csak alapszavakkal tudod nyögdécselve körülírni, hogy szeretnél eljutni a vasútállomásra.

Nálad eljött már a holtpont? Jó ott, vagy inkább beleteszed az energiád, hogy továbblépj?